ÖTÖDIK RÉSZ

Luke csak beszélgetni akart vele de a lány, amint a férfi leült, elkezdett neki kélyesen öltáncot járni.Luke kissé felizgult de most fontosabb dolga is van, ezért kissé remegő, fújtató hangon szólt a lányhoz aki úgy tekergett Luke ölében mint egy kígyó:-Ismersz egy Bonnie nevezetű nőt?-a csaj már nagyon belemerült a csipőrázásba de mikor meghallotta a nevet azonnal ledermedt és a férfi jeges kék szemeibe fúlra aranysárga tekintetét:-Ki keresi, és miért?-a szőke gyanút fogott, talán ez a nő az akit már régóta keres, vagy talán ismeri és el vezetheti hozzá.A férfi folytatta:-Én keresem, beszélgetni szeretnék vele!-a nő lemászott „kuncsaftjáról” és ridegen kérdezte:-Miért, miről?-Luke már már biztos volt benne, hogy ez a lány Jan húga:-Arról, hogy nem ismer-e egy bizonyor Rick Kinsey-t?-a lány szemei úgy kikerekdtek a név hallatán, hogy szinte aranyló, fehéres golyóvá változtak, a száját eltátotta és ahhoz képest, hogy milyen barna a bőre elég fehér lett, de megrázta a fejét visszatért a valóságba és ésszerűen kezdett el gondolkozni, nem akarta fel feldni kilétét, még mindig haragszik Rickre, azaz Janra.Hogy a férfi ne fogjon gyanút eltéríti őt:-Sajnálom de nem ismerek semmiféle Bonnie-t, se Ricket, én Dolly vagyok-kifújta magát, megnyugodott, megúszta.Luke szemeiben a csalódottság jelei fénylettek.Fogta magát és a pult egyik székéhez vonszolta magát.Jó erős italt kért és minden bánatát ar italba folytotta.Bár rendesen pusztította az agysejtjeit ahhoz képest mégis csak úgy cikáztak benne a gondolatok: „ vége!ezért utaztam ilyen sokat, pedig már olyan közel jártam és már olyan sok mindent megtudtam amit még csak nem is sejtettem, de a lényeg hiányzik…de mit is akarok tulajdon képpen a húgától?hisz már mindent megtudtam…talán haza vinni Janhoz, az egyetlen igazi, vérszerinti családtagját megtalálni és hogy újra együtt legyenek, talán Jannak ez hiányzik az életéből ezért ilyen erőszakos, konok és gonosz, ha újra láthatná a húgát biztos megenyhülne és lenyugodna….de hol lehet az nőszemély? „ .Amint így civódott magában az a Dolly nevezetű sztriptíz táncos hírtelen lehuppan a Luke melletti székre, cigarettára gyújtott és szenvedélyesen a férfit nézte, aki rá se hederített, majd harsányan megszólalt:-Mondja csak…ki az a Rick?-gondolta így lebukás nélkül megtudhat valamit régelveszett báttyáról, Luke mámoros tekintettel a nőre nézett:-Az öcsém…de nem a vérszerinti, a szüleim fogadták örökbe…-majd újra a pohár fenekére nézett, a leányzó megrémült „ tehát akkor, ez a férfi valamilyen szinten a testvérem..nem az lehetetlen, hogyan?”… de nem hagyta annyiban tovább faggatta:-És hogy jön a képbe  az a Bonnie?-Luke nagyot sóhajtott és rekettes hangon válaszolt neki:-Bonnie, Rick húga…és azért kell megtalálnom Bonnie-t, hogy Rick boldog legyen, nagyon feszült, erőszakos, talán nem vallja be de biztos hiányzik neki a húgicája…-ekkor már minde a ketten hallgattak, keserű szomorúság ülepedett szívűkre, a lányban némi boldogság gyúlt és tovább kérdezősködött halk hangon:-Hiányzik neki a húga?-Luke csak bólogatott a lány olyan boldog lett, azt se tudta mit mondjon hirtelen, hogy mondja meg a már majdnem könnyekre fakadó férfinak az igazat, csak hebegett-habogott:-Én..én vagyok az!Én vagyok Bonnie, Rick húga!-a szőke férfi azonnal felkapta a fejét és durcásan odavágta a nőhöz:-Nem Dolly vagy?-a nő azonnal rávágta:-Nem!Nem Bonnie, tényleg hiányzok a bátyámnak hol van?Látni akarom!-pattogott össze-vissza.A szőke csak elmosolyodott és úgy érezte, hoszzú útjának vége és a keresésnek is bár a neheze hátra van, vajon Jan mit fog szólni, megismeri-e a húgát?Veszekedni fognak vagy ölelkezni?

A hotelban Luke mindent elmesélt Bonnie-nak, hogy Rick átlett keresztelve Jannak meg mindent amiről Bonnie kimaradt.Alány alig bírt elaludni, nem fért a bőrébe, aludni se bírt.Örömében még a könnyei is potyogni kezdte.Luke némi szimpátiát érzett a lány iránt, de hát mégis csak az öccse húga.

Írta: Yan(szerk)