Másnap korán kelt Luke, nem bírt magával, egyre jobban furdalta a kíváncsiság, épphogy lehanyatlott a nap a város mögött a vámpír már a hotel ajtaján lépett ki.A vérvörös napsugarak szinte égették a szemét, de mit sem törődve vele taxit fogott és egyenesen az árvaházhoz irányította a taxist.A sofőr unottan hozzávágta:-Melyikhez? – Luke ideges lett-Mi az, hogy melyikhez, hát a Pennsylvaniai Árvaházhoz!- a taxis nyugodt maradt-Itt több is van ám uram!-Lukeban felment a pumpa, most ilyen gyorsan elvesztette a fonalat, még csak az elején tart a keresésnek, na de mindegy, csak nyugalom, mélylevegőt vett és válaszolt:-Hány van itt?-a taxis elmélázott majd válaszolt:-Vagy hat biztos van!-Luke vakmerően válaszolt:-Akkor meglátogatjuk mindegyiket-a taxis sóhajtott és már száguldottak is.

Az első árvaház valami  katolikus filingű volt, egyszerű de jómódú, sok gyerek volt bent, és még annál több pap és apáca.Már előre érezte a szőke hajú, hogy Jan biztos nem itt nevelkedett, de egy próbát azért megér.Egy kedves apáca az igazgatóhoz vezette aki – nagy meglepetésére – nem volt pap, de nem érdekelte azonnal kérdezett is tőle:-Megszeretném érdeklődni, hogy 1986-ban egy bizonyos Rick Kinsey nevezetű gyereket beadtak-e ide!?-az igazgató a nagy határozottságtól meglepődött de azonnal a titkárnőjére bízta a keresést, aki az akták közt kutatva 10 perc után rázta a fejét, hogy itt bizony nincs ilyen.Luke emelt fővel távozott.

A második árvaház még furább volt, túl barátságosnak és kedvesnek tűnt, Sweet Home volt a neve és itt aztán minden féle nemzetiségű gyerek futkározott…talán innen jött az öcsém?... .Hosszasan bolyongott a gyerekfesményekkel kidíszített folyosók közt mire megtalálta az igazgatót, aki azonnal rávágta Luke kérdésére, hogy:-Sajnálom uram de ez azintézmény 1986-ban sehol sem volt, csak 1995-ben jött létre.Hát ez bizony pech!

A harmadiknál Lukera megint rájött az idegbaj, már nem volt olyan lelkes, itt is elutasították.Úgy döntött inkább megkérdezi a drágalátos öccsét.A telefon ismét bebúgott, megse várta az öcsikéje köszönését azonnal letámadta:-Mondacsak mégis melyik Pennsylvaniai árvaházban laktál?!!-Jan hezitált-Mittudom én?!!-Luke felemlte a hangját:-Jan erőltesd meg az agyad egy kicsit!Nincs kedvem bejárni még több árvaházat!!-Jan csak ö-zött majd megszólalt:-Hát nem is tudom, keresd a leggányabb, leglepusztultabbat…de ez téged miér érdekel?Miért?Mit keresel ott?-de a báttya már nem válaszolt azonnal beült a taxiba és odaszólt a sofőrnek:-A leglepusztultabbhoz vigyen!-és a taxis szó nélkül tekerte is a kormányt.

Heves szél támadt, a férfinak összevissza kócolta már a hosszú szőke fürtjeit mikor egy öreg lepusztult árvaház ajtaján kopogtatott.Nagy megdöbbenésére egy koszos kisfiú nyitott ajtót és remegő hangon üdvözölte a férfit és azonnal be is engedte, majd faggatni kezdte az idegent:-Mit szeretne bácsi?Örökbefogadni?Keres talán valakit?-Luke szíve meglangyult a fiúcska handján és nyájasan válaszolt neki:-Az igazgatót keresem tudod hol van?-a fiú biccentet és elindult a hideg és sötét folyosón.Néhol épphogy pislákolt a lámpa fénye, néhol sötét volt, a falakról lepergett a vakolat mocskosak voltak, nyikorgott a padló és a legzavaróbb tényező az az ürülék szaga volt ami az egész folyosón terjengett …” hogy engedhetik meg, hogy gyerekek itt éljenek, ilyen mocskos helyen? „ gondolta magában.Hírtelen egy ajtó előtt ált meg a csemete és az ajtóra mutatott, Luke bicccentett majd a fiú elfutott.Halkan benyitott, egy öreg férfi űlt az íróasztal mögött, aki mogorván szólt Luke felé:-Mit akar?Csak nem örökbe fogadni?!...Ha igen akkor rossz helyen jár, ezekből a gyerekekből csak bűnűző lesz, mindegyikből, az összesből aki csak ide kerül!!!!!-Luke tiszteletudóan kérdezett:-Elnézést uram én csak érdeklődni szeretnék, 1986-ban egy bizonyos Rick Kinsey nevezetű fiút nem adtak ide be?-a férfi szemeiben harag gyúlt a név hallatán:-Rick!?Rick Kinsey!!!Az a rohadék!!Még máig se tudtam kiheverni, annyi bosszúságot okozott nekem az az erőszakos dög!!-Luke már biztos tudta, hogy jó helyen jár és egész biztos, hogy Janról beszél az idős férfi.Tisztelettudóan folytatta:-Kérem uram,nem akarom az idejét rabolni, én csak az anyja nevére lennék kíváncsi, meg, hogy hogyan került ide és miért, miért fogadták örökbe, él-e még az anyja?- az igazgató előkereste Jan aktáját leült és így szólt:-Hát jó *sóhajtott* akkor mesélek egy kicsit önnek az ördög gyermekéről!

Írta:Yan(szerk)